Az első idézet Az elsodort faluból való: Farkas Miklós fordul így barátjához, az első világháború frontján sérülést szenvedett Böjthe Jánoshoz annak betegágyánál. A szimbólumok használata tulajdonképp egyidős az emberiséggel: a tapasztalt világ jeleken keresztüli felidézését, értelmezését szolgálják.
Tapolcai kalendárka
Malomtavi elégia
Évtizedek teltek el, mire rájöttem – később megbizonyosodtam róla –, Lengyelországból azért kellett Magyarországra költöznöm és ott letelepednem, hogy olyan módon írhassak róla, ahogyan korábban még senki sem...
„Fáj a földnek és fáj a napnak / s a mindenségnek fáj”...
A balesetben az egész bőr lejött a karomról, mellemről. Hát ilyen, azt mondom, nincs, és mégis van...
Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Praesent convallis placerat odio, a suscipit justo laoreet eu. Suspendisse nulla neque, hendrerit eu tempor quis, pretium et mauris. Aenean mattis luctus orci non sagittis. Duis in ante nec sapien euismod dapibus. Phasellus quis
„Klári bepisilt” – mondta a családi anekdota szerint a víztől cuppogó cipőben, csöpögő ruhában belépő kisfiú a várhelyi kastély bejárati ajtajában...
Jó lenne
Megbocsátás
Vakond-vers
Szerelmesms
Már nem emlékszem pontosan, mikor kezdődött...
Az emberiségről, embermivoltunkról sokat és keveset tudunk egyszerre...
Az 1960-as évek második felében hoztam meg életelem legostobább politikai döntését. Mindig érdekeltek a közügyek és a magyarság sorsa...
