Léka Géza legújabb, Dzsó! című verseskötetével a 2010 nyarán elhunyt Kossuth-díjas költőt, Utassy Józsefet szólítja meg. Barátságukat a közös palócföldi származás és a mester-tanítvány viszony kovácsolta szorosra. A kötet versei egyrészt a közösen eltöltött évtizedeket idézik, ugyanakkor úgy avatnak az elmúlt évek részeseivé, szenvedélyes szemérmességükkel, ahogy a régiek meséltek: sallangmentesen,

Csengey Dénesnek életében jelent meg nemzedéki esszéje, novelláskötete, regénye, napvilágot láttak válogatott politikai beszédei, majd posztumusz válogatott írásai, de színpadra szánt műveivel önálló kötetben egészen mostanáig nem találkozhatott az olvasó. Meglepő, hiszen a rövidre szabott (kevesebb, mint tizenöt éves) alkotói időszakában a monodráma visszatérő, sőt, az első jelentős műfaj.

A költő-irodalomtörténész Nagy Gábor új verseskötetében a gyermeki tapasztalás és a teremtő fantázia felhőtlen gyakorlóterepén találjuk magunkat a 20. század utolsó negyedében, szülővárosán túl is a Vasi-Hegyháton, ahol tanúi lehetünk, miként szelídíti magához, s veszi birtokába nagy- és dédszülei nyelvét, észjárását, kultúráját, mint egy végnapjait élő közösség és életforma utolsó,