Az első idézet Az elsodort faluból való: Farkas Miklós fordul így barátjához, az első világháború frontján sérülést szenvedett Böjthe Jánoshoz annak betegágyánál. A szimbólumok használata tulajdonképp egyidős az emberiséggel: a tapasztalt világ jeleken keresztüli felidézését, értelmezését szolgálják.
„Északi ember vagyok”, ébredek nyárdélutáni álmomból, valahol a kontinens közepén, ezzel a verscímmel ocsúdok egy olyan szendergésből...
Az ultranacionalista, kommunista, román párthatalom évtizedek óta nemcsak azon mesterkedik, hogy Erdélyben a magyar, illetve a zömében magyar városok magyar jellegét megszüntesse, hanem a temetőinkre is rávetették a szemüket...
Angolpark
Sűrű
Hétköznapi vers
Etetnék
A halász és a fiúgyermek
Néhány gondolat Gecse Géza: Orosz nagyhatalmi politika, 1905–2021 című könyve olvasása közben
1945 őszén egy rémült kisfiú lépett be a nagykanizsai piarista gimnázium első osztályába. Leendő osztálytársai már otthonosak voltak a könnyen áttekinthető rendben, kiismerték magukat az épületekben, találkoztak tanáraikkal...
Jó okot szolgáltatott a már elhatalmasodott közösségi magány...
majd eljön az a pillanat is… hogy valamit...
Mi lesz ezzel az írással? Évtizedekig íródik, hányódik, mint Sinkó Ervin kálváriát járó műve, az Egy regény regénye? Önismétlés?...
Kezdetben a Balassák Bogarasban laktak,
réges-régen pedig Kékkő (Modrý Kameň) volt a fellegváruk.
„Már szintén az idő vala kinyílásban”:
a Balassák kékkői várában fennmaradt levéltár bőven szolgál iratokkal és a tatárjárás előtti oklevelekkel is...
