Kállay Kotász Zoltán

Eleinte azt hittem, ők amolyan páros, Saly Vaszaján és Wachsler Salamon, még a nevük is alliterál, az egyik szenvedélyes, túláradóan jókedvű vagy agyoncsapottan elkeseredett, a másik rendíthetetlenül egykedvű, és volt valami közös...

Zilahy L. Ágnes

1939. december 15-én, a Kelet Népe hasábjain jelent meg: „Zilahy Lajos író...

Falusi Márton

Keresem a veszélyt; a tűzzel játszom.

Nem volt ez mindig így. Aki most figyel, rosszallóan a fejét csóválja, és talán azt suttogja rólam: nagyotmondó. Hason fekszem a füvön; olvasok. Zubog a kültéri úszómedence...

Urbán Gyula

A peregrinus
A torna
Molnár Ferencnek
Nietzsche
Haiku-szerű
Szerény kis kiáltvány
Tavaszi szemle

Ablonczy László

A május 7-ei Csurka-premiert (Döglött aknák) követően, legkésőbb 10-én reggel Major értesülhetett: vesztett...

Ágh István

A visszafoglalt birtok
A fűtés első napja
Ellobbant gyufaszálak

Tóth László

Ma vagyok ötvenéves, és Párizsban. Régi elhatározásom volt, hogy az ötvenediket majd itt, OK, ez sikerült...

Kégl Ildikó

Úgy a kötetegészre, mint általában a Tóth László-i lírára vonatkozóan elmondhatjuk, hogy miközben invenciózus meglátások és kifejezésformák segítségével önmagát értelmezi a költő, verseiben a nyelvre és a szövegalkotásra reflektál...