Ágh István

Éjfél

Végül a közös ágy és asztal
egyik felén magam maradtam,
ahogy az állandó bútorzat
céltalan, ha szobánk lakatlan,
ez a legmélyebb egyedüllét
kijár a hosszú élet végén,
hálás lehetnék, hogy megértem,
nyomorúságom ettől érdem,
az ablak ugyanarra nyílik,
bár a Duna lehetne Styx is,
halál megy az utcán civilben,
kaput nyit, döngeti a liftet,
mintha valaki hazajönne,
vajon melyik ajtón zörög be?

_{Ágh István (1938) író, költő, műfordító. A Hitel    főmunkatársa. A Nemzet Művésze.}