Szénási Miklós
Derékig érő csalántenger
Te vagy az Egyetem sugárút, a Nagyerdő, a kanyarodó villamos és a Pálma cukrászda. Fűvel benőtt játszótér, derékig élő csalántenger. A Hadházi úton végigrohanó naplemente. Álom vagy, akivel ébredek (hangozzon bármilyen közhelyesen ez). A Kert vagy és a Völgy, a csatorna melletti út. Sárga kavics a múzeum előtt, árnyékos boltív a tekinteted. Autó vagyok, befordulok a telephelyre. A rakomány ládákban várja sorsát. Tűz a nap, izzik a július.
Te és én
A ház magasra tör, fogalmam sincsen, hány emeletes. Ott találkozunk a trafiknál, ahol nyalókát kapnak a gyerekek. Innen tudom, hogy csak álom ez. Elképzelem, hogy nem az, hogy nem történt meg, ami történt, hogy most először látlak, és emlékezni fogok rád, meg a nagyapádra, aki nehezen járt. Legközelebb a Kossuth utcán futunk össze. Már hasonlítasz arra, aki leszel, és akinek majd évek múlva azt mondom, te voltál az, aki a játszótéren magasra hajtottad a hintát, és én voltam az, aki a mászókának támaszkodva figyeltelek.
Másfél perc
A kanyar után lassítok, onnan már nincs messze. Nincs messze semmi, vagy talán túlzottan is. De már nem sietek. Jobbra erdő, nem az, de olyan, még soha nem gyalogoltam a végéig, balra járda és kerítések. A téren játékok, néhány gyerek futkározik. Szemből busz, lassan fordul a megállóba. Nem tudom, akarom-e elképzelni, húsz év múlva mi lesz. Húsz éve azt hittem, örökké vizes pólóban rohanok. Örökké fúj a szél, fordul az égen a Göncölszekér, egyike a kevés csillagképnek, amit felismerek. Kivételes nap ez, pont olyan, mint a többi. Másfél perc, és megérkezek.
Szénási Miklós (1967) író, költő, lapszerkesztő. Legutóbbi (Heller Zsolttal közösen jegyzett) kötete: Állítsuk meg az időt (2021).