Tóth Kálmán
A léthelyzet megélése
Lakatos-Fleisz Katalin: A megértés parancsa. Recenziók, kritikák
Limes, 2023
A szerző tíz év alatt különböző folyóiratokban megjelent irodalmi kritikáit gyűjtötte egybe könyvformában A megértés parancsa című kötetében, amely a Szatmár Megyei Tanács támogatásával, a Szatmár Megyei Hagyományőrző Forrásközpont gondozásában jelent meg a Szamos-könyvek sorozatban.
A könyvet szerkesztő Elek György bevezetőjében a szerzőnő időtálló értékek iránti elkötelezettségét, a minőség felismerésének képességét és a felismert értékek minőségi közvetítésére irányuló tevékenységét emeli ki: „Lakatos-Fleisz Katalin azoknak az íróknak a csoportjába tartozik, akik úgy végzik a dolgukat: tanulnak, tapasztalatot gyűjtenek, megírják azt, amit fontosnak tartanak, hogy mások számára is figyelemfelkeltőek, érdekesek és érvényesek legyenek” (5).
A kötetben közölt írások öt nagyobb tematikus egységre oszlanak. A „Szállj, gondolat!” címet viselő első csoport (9–44) a politikai gondolkodás és a filozófiai reflexió tárgyköréhez kapcsolódó művekről szóló recenziókat tartalmaz. François-Xavier Bellamy francia filozófus és politikus 2021-ben A maradandó. Hogyan léphetünk ki a rossz végtelenből? címmel S. Király Béla fordításában a Századvég Kiadónál megjelent könyve kapcsán a szerző a modernitás körülményei közötti emberi lét dilemmáival való elmélyült szembenézés fontosságát emeli ki. Állandóság és változás egymásnak feszülő erői nemcsak a természetben és a társadalomban érhetők tetten, hanem jelen vannak az ember mentális reprezentációiban is. Bellamy bírálja „a fejlődésnek kikiáltott változás hazug optimizmusát”, azonban az értelmező szerint a mű értéke leginkább abban ragadható meg, hogy eszmefuttatásainak tétje „nem a technikai változások taglalása, hanem az azokba belebonyolódott ember helyzete”, vagyis az adott léthelyzet megértése és elbeszélhetővé tétele.
Szintén S. Király Béla fordításában és a Századvég Kiadó gondozásában látott napvilágot Jean-Louis Harouel Emberi jogok a nép ellen című munkája, mely az Európába irányuló tömeges migráció problémája kapcsán az emberi jogok és a nemzeti identitás összefüggését veszi vizsgálat alá. Harouel fő gondolata Lakatos-Fleisz Katalin szerint az a képtelenségnek tűnő megállapítás, mely szerint „az emberi jog mint amely az ember védelmét hivatott szolgálni, napjainkban az ember ellen fordult”. A véleménynyilvánítás szabadságának felvilágosult európai alapértéke még a „legliberálisabbnak tűnő muszlimok” számára is problematikus, ugyanis az iszlám gondolkodás gyökeresen különbözik a nyugatitól, mert nem ismeri vallás, politika és jogrend különválasztását. A nyugati világban az „emberi jogok profán vallása” aláásta a társadalmak kollektív önértékelését, és az Európán kívülről érkező tömeges bevándorlás már a keresztény értékeken alapuló civilizáció fennmaradását veszélyezteti.
Borsi-Kálmán Béla magyarság és zsidóság együttélését vizsgáló „önéletrajzi ihletésű” 2022-es könyve a szerző értékelése szerint az előítéletek felülvizsgálatán keresztül „mérlegelésre, tiszta látásra, a megértésre indíthat”. Összefoglalva a személyes identitás és történészi elkötelezettség legszerencsésebb találkozásából megszülető könyv alapgondolatát „a zsidókérdés nem létezik elszigetelten: a zsidókérdés magyar-kérdés”. Identitását mindenkinek magának kell kialakítania, és ehhez nyújthat kapaszkodót a korábbi generációk jeles képviselőinek példája.
Jean-Luc Marion francia filozófus – a következő ismertetett könyv szerzője – a szerelemről szóló beszéd filozófiai diskurzus körébe történő beemelésére tett kísérletet. Vizsgálódási módszere „túlmutat a filozófiai hagyományon a kinyilatkoztatás felé”, ugyanis a „szeretet/szerelem nyelve nem állító, hanem valakihez szóló beszéd”.
A filozófiatörténet kiemelkedő alakjainak „szubjektív, vallomásos szövegeit” gyűjti egybe és értelmezi Darida Veronika Filozófiai vallomások. Szent Ágostontól Derridáig című 2011-es kötete. Értelmezési stratégiája az egymást is magyarázó szövegek párbeszédén alapul, meghagyva a szükségképpen töredékes vallomásokat „önnön töredékességükben”.
A román filozófus Andrei Pleşu Angyalok című kötetének 2006-ban megjelent magyar fordításáról készült recenzió a térköz, az intervallum problematikájának tematizálása felől közelít az angyalokról szóló diskurzus filozófiai jelentőségéhez, mely „a közöttiség alapján megragadható, a térközből beszélő etikában” ragadható meg a „lehetséges antropológiáján belül”, hangsúlyozva az akár a személyiség átrendezésére is képes tapasztalat iránti nyitottság szükségességét a megértésben.
A könyv második nagy egysége (Erdélyi tájakon, 45–79) kortárs erdélyi vagy erdélyi származású alkotók műveinek világába kalauzolja az olvasót. A rövid, de értő és tartalmas kritikák a vizsgált szépirodalmi alkotások lényegi jellegzetességeire mutatnak rá. Egyed Emese 2020-as Daphne ideje című verseskötetének interkulturális utalásokban gazdag költeményei különböző alakváltozatainak számbavételét Varga Melinda A fásult kebelnek nincs költészete című, az erdélyi irodalmi életet bemutató verses krónikákat és pályatársaknak szóló alkalmi verseket tartalmazó könyvének értelmezése követi. A Láng Zsolt Bolyai-regényét bemutató írás az író mesterségbeli tudását emeli ki a „két párhuzamos térben és idősíkban, két történetszálon futó” narratíva intertextuális utalásrendszerének felfejtésével. A Molnár Vilmos 2017-es könyvéről készült recenzió a hétköznapiság és a csoda találkozását kifejező novellákat „egy-egy élethelyzetet a maguk görbe tükrén kinagyító”, felnőttekhez szóló mesékként értelmezi. Tompa Andrea Omerta. Hallgatások könyve című szintén 2017-ben megjelent regényének legfőbb erényét „a bőbeszédű, ráérősen mesélő narráció adja”, mely egyszerre mutatja meg és takarja el a kommunista időszak „minden sötét bűnét”. Három kisregényt tartalmaz Magyari Tivadar 2015-ben megjelent kötete, melyről az erdélyi vonatkozású rész utolsó írása szól. E kisregények mindegyike – írja a recenzens – „egy-egy sajátos, képzeleti törvények szerint működő autonóm világ”, ahol a „képzeleti oldal” kéz a kézben jár „a megszokott, hétköznapi kis valóságainkkal”.
A következő tematikus rész (81–105) a kortárs gyermekirodalomhoz kapcsolódó műveket vesz górcső alá. Cseh Katalin Szóvarázs-lak című gyermekverskötete a magyar nyelv játékosságának felmutatása mellett „az anyanyelv mély szeretetéről árulkodik”. Acsai Roland 2020-as verseskötetének témáit „a család és a természet adta élményanyagok” határozzák meg, és a gyerekek mellett „a csodára fogékony, gyermeki énjüket megtartó felnőtteknek is” szólnak. Sántha Attila Fodor Sándor-monográfiája „üdítően személyes” értelmezéseinek célja a klasszikusnak számító ifjúsági irodalmi alkotásokat is tartalmazó, azonban „méltatlanul háttérbe szorult életmű” kiemelése az elfeledettségből. A következő bírálat viszont az értékek hiányát rója föl az Elena Favilli és Francesca Cavallo által jegyzett Esti mesék lázadó lányoknak címmel kiadott könyv kapcsán. A maradandót alkotó női hősökről nem lett volna nehéz a klasszikus mese formuláit követő izgalmas történeteket írni, e helyett azonban száz darab „csupaszságig lebutított, vázlatos életrajzi összefoglalót kapunk”, melyek „torz, hamis világképet” tükröznek, és nyilvánvaló ideologikus célokat szolgálnak. A gyermekirodalmi körképet egy tizenöt éves kamaszlány, Czire Hanga Debóra első regényéről szóló írás zárja. A regényt a szépirodalmiság mércéjéhez viszonyítva közelíti meg, rámutatva az apróbb hiányosságok ellenére jól megírt és életszerű regény „sikergyanús” mivoltára, kíváncsian várva a folytatást.
Az Élünk vagy túlélünk? cím alatt következő írások (107–155) magyarországi szerzők alkotásainak értelmezésére tesznek kísérletet. Lajtos Nóra Sánta Ferenc kisprózáját tárgyaló monográfiája után Bene Zoltán Áramszünet című disztópikus regénye, Háy János Napra jutni című lazán kapcsolódó történetekből összeálló regénye, valamint Hozott lélek című novelláskötete, majd Nagy Koppány Zsolt 2014-es, szintén erősen disztópikus regénye (Nem kell vala megvénülnöd 2.0) kerül értő kritikai elemzés homlokterébe Dragomán György Máglya, Tóth Krisztina Pillanatragasztó, és Grendel Lajos Utazás a semmi felé címet viselő köteteivel együtt. A tematikus blokkot Borbély Szilárd 2013-ban megjelent Nincstelenek, Már elment a Mesijás? című regényéről készült recenzió zárja.
A kötet utolsó tematikus egysége (Világ és irodalom, 157–190) kortárs világirodalmi alkotások magyar fordításait vizsgálja. Günter Kunert A véletlen archeológiája című verseskötetének poétikai és politikai kontextusai után Patrick Modiano A Kis Bizsu című regényének „végtelenül puritán, csupasz” világa kerül az értő kritika homlokterébe, majd pedig a bánáti sváb családból származó Herta Müller két regénye (Szívjóság, Lélegzethinta) között a finn írónő Sofi Oksanen Tisztogatás című alkotásának bemutatása következik. A recenziók jó érzékkel rekonstruálják a vizsgált regények szövegvilágát meghatározó traumatikus történelmi tapasztalatok nyelvi leképeződéseit: a Ceauşescu-diktatúra emberi kapcsolatok megrontó, „abszurd, félelemmel átjárt légkörét”, az észt történelem traumáinak elbeszélhetőségét női sorsok ábrázolásán keresztül és a szovjet lágerek emberellenes világának az otthon tapasztalatával való „térszerű egymásmellettiségét” az ábrázolt tudatban. A világirodalmi körkép Maurice Blanchot „hömpölygő szövegfolyamként” értelmezett kisregényének (Mikor eljön az idő) elemzésével zárul.
A kötet végén „utószó helyett” egy S. Király Béla által a szerzőnővel készített interjú áll, melyből kibontakozik Lakatos-Fleisz Katalin partiumi háttere, és az őt ért szellemi hatások, melyek hozzájárultak sokoldalú alkotóegyéniségének kibontakozásához. Szó esik finnországi posztgraduális tanulmányairól, illetve készülő Szentkuthy-monográfiájáról, valamint értelmezői és egyetemi oktatói tevékenységének összefüggéseiről is.
Tóth Kálmán (1979) irodalom- és eszmetörténész, az NKE EJKK Politika- és Államelméleti Kutatóintézetének tudományos munkatársa.