Acsai Roland

Pásztortáska

Leng a pásztortáska az őszi nyárban,
erre-arra most szomorúan újra.
Mint a láncfűrész zaja, zúg a múlt ma:
	fái kivágva.

Károgó holló repül itt el, ében.
Tölgyfa makkját útra bocsátja, hullik.
Hull levél le, útra bocsát a múlt is –
	elköszön éppen.

Szöcske

Esti pinty szavára figyelsz: misére.
Füst a kéményből ki se száll az égbe.
Fest a mindenség panorámaképet
	ágecsetekkel.

Macskaként dorombol az őszi erdő.
Szöcske lába zizzen, az őszt kizengő.
Száguldó napokra lehull a felhő –
	vége lesz egyszer.

Köd

Mekkorára nő odakint a köd ma?
Függönyünk meglengeti láthatatlan
szél. A tévében mesefilm megy: ismét-
	lés, de azért jó.

Újra nézi lányom a nagyszobában.
Óvodába nem mehetett. November
nyolcadik napján a köd ég alatt száll,
	függönye lebben.

Kanárisárga

Bent a zebrapinty a kanárival van
egy kalitkában: fütyörésznek. És kint
cinke énekel fatetőre szállva.
	Hallgat az űr fent.

Most egész közelre repült a cinke,
itt dalol fölöttem az ágon ülve,
és felelget társainak kanári-
	sárga levél közt.

Sebtapasz

Stációi ködbe bevésve ősznek,
szürke márványtömbbe faragva, merre
rózsaablak nyílik a kerti ágon –
	rozsda a dróton.

Fára mászik ott a gyerek magában,
homlokára hullt falevél tapadva,
és nyakára is. Leveszem kezemmel:
	sebtapasz ősszel.

Léghajó

Léghajó vár lent a Ligetben állva.
Padra ülve nézem a gömb alakját.
Nem repül ma fel. Kitakarja alját
	télies égnek.

Nő jön, és beszél a mobilba halkan.
Boldogan futó kutyusok lihegnek.
Szürke tornyok fák tetején. Szorongás
	vázlata, skicce.

_{Acsai Roland (1975) író, költő, műfordító, drámaíró. Legutóbbi kötete: Titusz, a hős (2022).}

_{(A szerző megjegyzése: a versciklus szapphói-strófákban íródott.)}