Debreczeny György
csak mentem mentem
gyémánt keménységű kerámián lépkedek vízlepergető hatású kerámia bevonaton az oltár felé és nem árulom el az angyalok nevét korábbi és későbbi próféták mondják éppen az utolsó napokat éljük lovamat költöttem piros almafához tele van a szívem lehullott lila akácfavirággal várfalak alatt vártalak egy botsáska megbotozta a rovarmúzeum igazgatóját körülvettek árnyalakok és gazdag jelentésárnyalatok éld velem át a bazalttufát a morzsalékos apró üreges bazaltot e néhány keresett és meg nem talált szó után meglelem a hajdani várból kivadult orgonaligetet a kráterből nem láva lökődött ki hanem tufa forró víz és iszap hát mondták is a próféták úgy a korábbiak mint a későbbiek: az utolsó napokat éljük éppen de én nem nem én akkor sem árultam el az angyalok nevét csak mentem előre a kerámián a vízlepergető hatású kerámia bevonaton csak mentem mentem az oltár felé
a megismerés forrását keresi
a levéltetű a megismerés forrását keresi beveszi az esemény helyetti tablettát de nem történik semmi még sose láttam levéltetveket párzani sem szűznemzésüket ó a levéltetvek lenyűgöző élete szenvedés harc bűn és halál szorongás és elmélkedés a levéltetű a megismerés a levéltetű a megismerés forrását a szorongásban keresi a szorongás forrását a megismerésben sit venia verbo legyen az érvelés vérbő a levéltetű az érveket és a humort nem önti szavakba nem érdekli a humorális kórtan a levéltetű a nedű forrását keresi megbújik a lehetőségek függönye mögött a levéltetű ritkán ír levelet a leveleket sajátos közösségbe vonja a levéltetű nyugtalanul keresi kutatja létezése tárgyát művei mégsem pocsékolódnak el a költészet nyugtalanul kutatja keresi a szárnyas és a szárnyatlan levéltetveket
csobbanás üres medencében
a képen jól kivehető hogy nem műfogsor tehát nem kivehető eljött az idő hogy elmenjen az idő még mindig nem tudom hogyan mossak kezet a világűrben és a holdon vannak akik szeretik a gyűlöletet mögöttem te lihegsz mater dolorem finiens? a közelséget mint hüvelygolyót megkapod ha leszel megkapó a rozsdás vashídon kel át a hatalmas tökéletesség és vas a ló leolvastam a villanyórát most pedig ünnepélyesen felolvasom a villanyóraállást két pont között a leghosszabb út a legrövidebb az elpárolgott folyadékba zuhanó dolog az üres medencében hangot ad
Debreczeny György (1958) költő. Budapesten él, könyvtárosként dolgozik. Legutóbbi kötetei: Három menetben, kollázs nélkül (AJ Téka, 2020), nincs semmi, Tandori úr (AJ Téka, 2021).