Szikra János

Profán legendák

Csembi


Kata 1937-ben került az esztergomi Érseki
Nőnevelő Intézetbe, abban az évben, amikor
Chamberlain angol miniszterelnök elfoglalta
Londonban hivatalát, na most ez a csemberlejn
állandóan esernyővel láttatta magát a fotográfusok
által rögzített fölvételeken, Katának pedig
nemegyszer valami napernyőféle volt a feje
fölött már a kisgyerekkorból ránk maradt
fotokópiákon is, társai ezért matricázták rá
a Csembi nevet, amikor anyja, Keller Jolán,
azaz a dunaföldvári Cigi, ekkor már Kempelen
Rudolf vagy Rezsőné, Rudival együtt otthagyta
az intézetben, pár perc múlva még visszalesett,
nem sír-e az addig burokban óvott csemete,
de akkor már Csembi a szájtátva bámuló lánykör
közepén pörgött, és saját későbbi vallomása
szerint végeérhetetlenül dumált – így indult el
a világba a tízéves Kata, hogy aztán 2016-ban,
majdnem kilencvenévesen, folyamatos
beszédkényszerrel sújtva visszatérjen a szecsei
és az esztergomi gyereklétből a végső álomvilágba
(apai nagyanyja, Hegyesi Róza kilencven évéből
az utolsó húszat tejbegríz-fogyasztással töltötte,
és olykor kártyának vélt szentképeket hajigált
az izzó vaskályhába, előtte egyenként megcsókolta
őket), ám, ám, Csembikém, addig hátravan,
sőt, előtte van még egy nem akármilyen élet,
az örök barátnő, Kajdy Edit oldalán, aki
a szomszédos Tápiósápról érkezett alkonyatkor,
és egy üstökös futott át a két család fölött
a holdas éjszakán, jelezvén a második nagy
háború közelgő eljövetelét, és Kajdy Edit
szerelmes volt a falujából származó színész-
palánta, Szirtes Ádám két szép, csábító szemébe,
a zárdában Csembi kedvenc apácája Gratiana
nővér volt, Grácianna így, Grácianna úgy
egy életen át, de előbb még megbuktatta
rajzból, aztán lelki gondjaiba vette, és ott
volt a zárdában az ezernyolcszáz osztálytárs
és a Csembi által holtáig emlegetett istentudja-
hányszáz ismerős, akikkel évtizedekig levelezett,
a Bazilika félnapos szentmiséi, melyeket talán
egyedül ő viselt el lelki földrengés nélkül,
és Csontos páter Márton, akit húsz év múlva
a hajdúszoboszlói gyógyfürdő medencéjéből
varázsolt elő, az álmosan kanyargó Tápió
mellől meg jó Gémes Mihály, aki később
a hófehér miseruhákat hasogatta szét, hogy
bekötözze a repülőgépről legéppuskázott
sebesülteket (az ávó a tömegbe lövetett
ezerkilencszázötvenhat novemberében
Tiszakécskén), akkor már ott volt plébános
a hajdani mindszenti parasztfiú, ismerte
ő is még Szecsőről a feledhetetlen Vozáry
lányokat, apjukat villám ütötte agyon,
amikor méheit legeltette a viharban valamelyik
hegyen az Északi-Középhegységben, négy árva
maradt utána, persze, az oroszok keze ebben is
benne volt könyékig, mert földönfutóvá tették
a „dicsőségesek”, aztán a zárda után fény-
sebességgel Bácsalmás közeledett hisztériás
jegenyéivel az átkozott, mégis megunhatatlan
síkon, és Csembi huszonhárom évesen anya
lett, Gerzson bácsi, a kéményseprősegéd
szerencsehozó nyálával megköpködte
az első újszülöttet, mire a második, mi több,
a harmadik is megszületett, már nem volt ki
megköpködje, mert Gerzson úr meghalt,
és Csembi első útja mindhárom, pólyába
bugyolált utódjával a templomba vezetett,
haladéktalanul bemutatta őket valódi
édesanyjának, a Szűzanyának.


Rudi


Csecsemőkorukban, közvetlenül a születésük
után pár nappal-hónappal az Úr által mintegy
visszahívott testvéreit figyelmen kívül hagyva,
Kempelen Rezsőnek három féltestvérével
együtt hat testvére született: Béla (családfa-
kutató), Etelka, Gizella (nagyothalló, családi
nevén a süket Gizi), Erzsébet (Böske, Böske
néni, enyhén iszákos postamester) és Zoltán –
legkisebb, általa sosem látott unokájára
az unoka által rühellett Rezső keresztnevet
hagyta, mert nem engedte a népi demokrácia
az idegen hangzású, s a németek miatt
rosszemlékű Rudolfot anyakönyvbe írni,
ezenkívül csontfejű sétapálcáját,
és ifjúkorában az itáliai frontról küldött
tábori levelezőlapjait hagyta rá,
s egy régi fényképről ránk néző szeméből
azt a végtelen bánatot, amely azokat a jámbor
férfiakat tartja fogságban egy életen át,
akiket nem szeretnek szerelemmel
az asszonyok, hogy ebből Jolán, aki Cigi
és feleség is volt egyébként, mit vállalt
magára, ki tudja, Bélát átkozták negyvenöt
után, antiszemitának minősítették, amiért
a Magyarországi zsidó és zsidó eredetű
családok című könyvével hozzájárult
úgymond a zsidók végzetes összegyűjtéséhez
(Etelka megint a háttérben, nem tudunk róla
semmit ma már), Gizella viszont, Gizi néni, hiába
volt süket, vénen is bátran bűvölte a zongorát,
fölébresztette a klaviatúra kottába börtönzött
dallamait, és önfeledten hajolt ki a Bécsi út
első vagy második emeletéről: ott van, ott van,
nézzétek, ott a villanyos, Zoltánnak
érszűkület miatt levágták a lábát, aztán
Zoltán bácsinak levágták a másik lábát is,
professzionális bélyeggyűjtő volt, a fél világ
filatelistájával levelezett a blokkok nagymestere,
amikor elkezdődött a hatvanas években
este a tévében a Kádár-híradó, kihátrált
a szobából a tolókocsival és magára húzta
halkan az ajtószárnyakat, aztán a hírek után
visszagurult, és kézcsókkal köszönte meg
feleségének, Ili néninek minden nap, minden
áldott este a gondozást, akinek azt találta
mondani egy alkalommal Zoltán bácsi unokaveje,
Jani, hogy Ili néni olyan skót, hogy a saját
csontvázát is eladná még életében, de nem
lett belőle tartós harag, Böske pedig, Böske
néni volt a postamester Tápiószecsőn,
állítólag hozzá-hozzányúlt a pénzhez, ám
a tisztesség keretein belül megoldották
a gondokat, néha-néha elaludt a hivatalban,
eltompította a magányos tisztviselőket
olykor-olykor lebunkózó kábulat, ő gondozta
anyjukat, a kilencvenévesen végelgyengülésben
távozó Hegyesi Róza asszonyt, aki időtöltésből
egyenként megcsókolta, majd az izzó vaskályhába
hajigálta a szentképeket –
mit is mondhatott volna minderre Kempelen úr,
aki, ha pontosak akarunk lenni, borral kezében
valódi évfordulóját csak négyévente ülhette meg,
mert február 29-én született, mit is mondhatott
volna: a tüdőrák mellett a halálhoz ez is bőven elég.


Mamuska


Mamuska találékony gonoszságát menye,
Kata ültette el gyerekei szívébe, és táplálta
újabb s újabb adalékokkal, amelyek
alapján találóbb elnevezés lett volna rá
a Mumuska, na most Mumuska-Mamuska
az Almás vasúti megálló mellett lakott
második férjével, Magosi Frigyes bácsival,
aki korábban MÁV-alkalmazott volt,
az emlékek öregedésével ma már csak
térdig érne a gyerekkor, mint Gullivernek
Lilliput, térdig érne az a múlt, térdig érne
az a ház, amelyben aztán Frigyes bácsi
a kamrában lógó kolbászok, a disznósajt,
a szalonna, a satöbbi lógványok közé
akasztotta magát, mert nem bírta már ép
elmével elviselni Mamuskát, aki még
azzal is ingerelte, hogy a hosszú téli
bezártságot enyhítendő kétszemélyes
kártyacsatákban rendre csalt, a vén
vasutas kapálta a veteményes kertet,
etette a baromfit, gondozta a nyulakat,
metszette és rézgáliccal fújta be a szőlőt,
a bilit is ő vitte ki a vénasszony alól
a szarószékből, mert az alacsony,
kövér Mamuska asztmás volt, zihálva
csoszogott ki az utcasarokig, persze,
sajnáltatta is magát, és mindent
kritizált, Kata, mutatott föl a plafonra
Katáéknál, ott egy pókháló, tudja mit,
Mamuska, szólt Kata, ha látja, vegye le,
lánytestvére (húga?, nénje?) fiatalon
lúgot ivott (akkoriban a lúg vagy a kút
voltak a divatos önhalálnemek), mert
Mamuska elszerette a szerelmét, ám
sorsát már nem hozzá kötötte, Plettl
Lajos, a Madarasról származó sváb
kéményseprő lett a kiválasztott, tőle
hárman születtek: a későbbi Szikra Jani,
Lajos, családi nevén: Öcsi, aki sérült
karral jött világra, s egy kislány, aki
olyan hamar visszafutott innen, hogy
szinte emléke sem maradt, majd mikor
férje kilencszázharminchétben (már
Bácsalmáson) megőrült és elhantolták,
jöttek az özvegység évei Richter Anna
életében, Frigyes bácsival a Narancsik
Pál utcai évek a vasútnál, a pohár borok
évei, a lekvárhiánytól fuldokló sütemények
évei, a vasárnap délutáni közös unalom
évei, aztán a szeretetlenség évei menyeivel,
Katával és Zsuzsával, az unokátlanság évei
öt unokával a csikériai jegenyenyárfák
alatt, a lelki magány évei a délre néző
kisszobában, a rossz emlékek évei,
az emléktelenség évezredei.

_{Szikra János (1954) Pátkán élő költő. Utóbbi kötete: Bácsalmási elégia (versek és prózák, Navigátor Press Kiadó, 2022).}