Konrad Sutarski
Apám kit főbe lőttek akkor
Apám kit főbe lőttek akkor ezrekhez hasonlóan Harkov szovjet poklában csupán létezésetek okán mert nem akartatok átállni az idegen oldalára hogy hazátok ellenében a vörös banditákat szolgáljátok hatvan évet kellett várni hogy csontjaitok békét leljenek a már szabad Ukrajna harkivi erdejében ahol a mélyben a csendes harang nektek kondul álomba ringatóan Álmaimban olykor én is fölkerestelek benneteket és magammal vittem anyámat aki haláláig visszatérted várta ő esténként két keresztet rajzolt homlokomra egyet érted magáért a másikat aztán hajnalig veled maradt apám hogy örömötöket leljétek egymásban Mindazonáltal most mikor elmúlt már húsz hosszú év Sztálin őrült örököse ismét álmotokból riaszt bennetek véresen támadva Harkivot Kijevet és egész Ukrajnát mert nem kívántak részei lenni bűnös birodalmának tankok hernyótalpai marják sírotok hantját zsoldosok tapossák bombák robbanásai és rakéták süvítése közepette egész Harkiv rommá lesz vér patakzik tűzben égnek a házak fák lombjai közt emberi jajok visszhangoznak s a nap véresen bukik alá keleten egész kelet vérré változik egész kelet vérben fuldoklik Egyedül ő Kreml ura nem tudja még hogy a legyilkolt bűntelenek haragja szörnyűbb az élők haragjánál éktelen viharban villámok közt szállnak ki sírjaikból a lelkek független hadseregével és nem engedik hogy valaki ismét felszántsa harkivi sírjaikat leigázza szabad Ukrajnát 2022. március 2.
Fordította Cséby Géza
Konrad Sutarski (1934) mérnök, költő, publicista, Poznańban született, 1965 óta él Budapesten. A Magyarországi Lengyelség Múzeumának és Levéltárának nyugalmazott igazgatója.