Suhai Pál

A fölmentett fegyenc

Villámló fejemet leszegve
kilépek az örök jelenbe.
De akár a beteg vagy részeg:
hunyorgok, dülöngélek.

Állok a börtön kapujában,
és remeg a lábam.
Mehetnék végre, megértem,
de reszket a térdem.

Bilincsben, fegyencruhában
jobb volt, jobb halálra váltan?
Vagy ülni, leülni, várva
az irgalmatlan szabadulásra?

Mehetnék végre. Rajta!
El innen! Ki a szabadba!
S állok csak, hunyorgok, várok,
ha megyek is, tétovázok.

Mert bűnbe csak mostan estem,
az almából mostan ettem,
hogy magamat fölmentettem,
szabadulásomra lestem.

S vacogok, reszket a testem.

Történelem

_{Zrínyi és Frangepán
kivégzésére}

Miklóst egy vaddisznó ölte meg: a felbőszült
(a felbérelt!) vadkan. Rútul bánék véle a disznó:
a fülén felül, a feje csontján ment csak el a kannak
az agyara, a homloka felé szakasztotta rútul
a feje bőrit; más ugyan a bal fülén alól az orcáján,
a szeme felé, rút szakasztás; de a kettő semmi,
hanem a harmadik jobbfelől a fülén alól a nyaka
csigájánál ment bé, és a nyakra járó minden inakat
kettészakasztotta; az ölte meg. Péter fejét hóhér
vágta le: Miklósnak, bátyjának és őseiknek nagy
érdemére hivatkozva sem kaphatott kegyelmet.
Lipót hősi lelke rossz tanácsra hajlott s megtagadta –
de ők is elpuskázták, az összeesküvők. Zrínyi,
mondják, félelem nélkül lépett az emelvényre,
nem mintha nem lett volna duplán is félnivalója.
A zágrábi kanonok szemtanúként írja: a hóhér,
több ügyetlen csapás után, a fejét inkább letépte,
mint levágta. Jobban – ultimus familiae – Frangepán
se járt. Testüket közös sírba tették, s még ott is
meggyalázták. (A kivégzés helyszínén, a bécsújhelyi
városfal tövében ma autók állnak, a falon három
tábla három nyelven hirdeti a hősök dicsőségét.)

Esettanulmány

Színhely: akármiféle tér,
hogyha egy színpadra befér.
Időpont: játék színpadon,
s az alkalom: az alkalom

A tett indoka: ismeretlen
csikarás a zsigerekben.
A tettes: ártatlan, pösze,
a kornak csupán eszköze.

Maga az áldozat! Szegény.
Más mondja rá, hogy: én.
(Személyisége így hasad,
hárítja tettét, úgy tagad.)

S már most bevallja! –: Ő, aki
szemébe fogja mondani.

_{Suhai Pál (1945) költő, esszéíró, műfordító. Utóbbi kötete: Casanova visszanéz (2020).}