Krzysztof Kuczkowski

Házépítés (I.)

(Budowa domu, I)

A földbe vájt lyukkal kezdődik
a ház építése. Hatalmas sárga kanalak
homokot ragadnak ki a földből – a nyírfák alól fehéret,
feketét a tölgyek alól.
A világos és sötét földkupacokon
kék overálos férfiak járkálnak –
összekeverik e színeket, megforgatják a világ képét,
akár szájukban a szavakat.

Őrölnek Isten malmai!

S alant, mintha mi sem történt volna – tenger és égszínkék,
a kékség fölött szivárvány íve. Végül találkoznak
az ég és a föld mélységei, telítve egymást,
egész létükkel emlékeztetve a folyékony üvegre.
Tudtam, tudtam, hogy ennek meg kell történnie.
Az átalakulás csodájának.
Most már lerakhatják a betonvasakat,
és beönthetik a betont a zsalu-keretek közé.
Elkezdődhet a ház építse.

Gaudi angyala

(Anioł Gaudiego)

Áttetsző az angyal, hibátlan, tiszta,
a katalán síkság homokjától fényesedett,
az olíva-ligeteket és szőlőket megmunkáló
parasztok durva talpa által csiszolt.

Erős az angyal, akár a pásztorok olívaolajjal átitatott
kötele, zsinórja amely átöleli Barcelona felett
a felhők mély azúrkékjét.

Erős kezével pilasztereket, boltíveket rajzolt és kék
zárójeleket, megalkotta a formát és alakzatokat,
a mozgást és a fényt,

de közülük legfontosabb
a fény.

* * *

Azt gondolom, Uram, hogy következőképp történik: a Te felhőid
az égen úsznak majd, az én éveim pedig a föld
alatt ravasz rókajáratokban köröznek,
a Te felhőid örökké megmaradnak,
az én földem olyan lesz akár a füst,
minden évvel közelebb kerülök Hozzád, Uram,
ez csak a kettőnk ügye, másoknak
figyelemre sem méltó dolog, mint mindig, ha nem a versekről van szó,
hanem a megváltásról.

Nagyon lírai vers

(Wiersz bardzo liryczny)

                                                                                Ewának

Mert az ő angyalainak parancsolt felőled,
hogy őrizzenek téged minden utadban[1]
mosolyogva gondolok arra hogy angyalaink
miközben elhaladnak egymás mellett az úton
Busko-Zdrójból Sopotba menet és vissza
vajon felülnek-e a távíró vezetékekre
hogy megpihenjenek esetleg kicseréljék gondolataikat
az égszínkék időjárásról vagy megnevetteti őket
az ellentmondásokkal teli emberi gondoskodás
s a teremtmények ragaszkodása vajon nem hozza-e őket
zavarba
talán nem kell cikázniuk mint a fecskéknek
követik a szerelem légkönnyű gondolatait
akárcsak itt és most e köröttünk könnyedén lengedező
langyos szellő

Fordította: Cséby Géza


[1]     91 zsoltár Károli Gáspár szerint.

Krzysztof Kuczkowski (szül. 1955, Gniezno), Gdańskban élő lengyel költő, irodalomkritikus, alapító főszerkesztője Sopotban megjelenő Topos kulturális lapnak. Mintegy húsz verskötetet szerzője. Többek között az aranyfokozatú Gloria Artis-díj tulajdonosa.

Cséby Géza (1947) író, költő, műfordító, irodalomtörténész. Legutóbb megjelent műfordításkötete: Andrzej Grabowski: Sajtkukacka Manó kalandjai (2021).