Bobory Zoltán

A tőkesúly, barátaim…

Legyőzöttként néha félreállunk;
néha? Dehogy!
Rohadt félreállás az egész…
Amikor hallgathatod a hetedhét
csúszó-mászó árulók vihogását.
A hajóról menekülőkét…
A gyűlölködőkét, akik tudják,
hogy neked dolgod van,
felhatalmazásod, hozzá hited.
Főnix-madár sorsod.

Nekik meg marad a szaros pelenka,
amit – azt hiszik – zászlórúdon
fog majd mutogatni a siserahad.
És úgy tűnnek el, süllyednek,
mint a cicomás hajóik,
ha jön egy valamire való vihar.

A tőkesúly, barátaim,
az egyenesség és a kitartás:
Te kiszállsz a parton,
őket kiviszik a hullámok.
Odaszáradni.

Vihar után

Ha egy öreg hagyásfa alá menekülhetsz,
mikor megvadult vihar tépdesi a tájat,
s az elvonuló, erőtlen sötét felhők fölött
kitisztul a kék ég, köszönd meg Istennek,
hogy indulhatsz tovább, arrafelé, ahol
várnak, s imádkoztak érted egész utadon.

_{Bobory Zoltán (1946) költő, író, a Vörösmarty Társaság elnöke. Utóbbi kötete: 75 év vendégségben (2021).}