Kiss Anna

Törött üvegen járnom

Hányszor elvesztem már a szélben!,
kavargó, szőke zabkalász
szálaktól csak a holdat láttam,
féltem meséitől, bennük
törött üvegen járni! Vérem,
világos vérem elered!,
tanulta, mit hogy lehet,
szabadnak lennem,
mint szélben a dudva.

Ruhátok ráncaihoz bújva,
tanultam a szavakkal (hold, szél,
láng, halom…!), hogy pohárban
kökény-menyasszony a bolondok
párja, kökényvirágos ága.
Százféle dolgaival száz kulcsra
hogy jár a világ, jósol sánta asztal –
élet, halálra szánt, törött üvegen
járni a világban (vérem, világos
vérem elered)!, szabadon mégis,
mint felhők tavasszal.

Szabad voltom vigasztal.

Ruhátok ráncaihoz bújva
tanultam a szavakkal,
hogy kell valón kívül kerülni,
törött üvegen járnom a
világban, ha elkapnak malmai,
szélvitorlák ítélnek fölöttem.
Németalföldi vásznon ott van, ott!,
ruhátok szent ráncaiban.

Kavargó, szőke zabkalásztól
csak a holdat láttam,
féltem meséitől, s rám szóltatok,
hogy csibét tereltek, csillagot,
pólyáltok vizes lepedőbe. A láz
ül az ablakban, unalmában
piros babszemeket dobál.
(Ül az ablakban, vár!, megutáltam
a piros babot, megutáltuk a
hadak járását, vörös, sárga
rém-csillagot.)
Katonagombokkal mamuszomon
csörgök, hogy a rongybabák
hanyatt essenek!, ki él, ki veszett
hóba, mindent kitáncolnak a
jósasztalok. Hogy széllel, holddal
messze elbolondulok.

Szabad voltomat éltem s vigasztal,
vérző sarkaimat babázom,
ruhátok ráncaihoz bújva
sarlóhoz szokott kezetek
sorsvonalához, de elhessentetek,
pohárban kökény-menyasszony,
virágos ág, nyitott kalitka,
félem meséiket s rám kiáltotok:
„nem tudjátok,
ég a ruhátok!” Tanultam a
szavakkal, tudni, mit hogy
lehet. Élet ez, halálra szánt,
vérem, világos vérem elered,
álmaim elveszések, mindenütt
imák, ráolvasások. Csonthegyek.

S ti ahogy csibét tereltek,
csillagot, pólyáltok íme égbe,
szélben süvöltő szavak szőke
zabkalászosát holdsarló járja,
fénylik, mint szélben a dudva,

bármi volna, szabad
nő voltomért megérte!

_{Kiss Anna (1939) költő, drámaíró, az MMA tagja. Legutóbbi kötete: Aranyalma (2019).}