Lezsák Sándor

Színe és visszája

Dráva menti jelenés

Szereplők
János
Szomszéd
Bungyika
Rendőr

Falusi utca a délvidéki határsávban, 1956 nyarán. János jön, kezében aktatáska. A kiszáradt árok partján leül, szemközt az Olvasóval. Az út túloldalán, az Olvasó mögött János egykori lakóháza. Azt nézi. Hosszan. Mozdulatlan. Arca egykedvű. Csak én tudom, és most már az Olvasó is, hogy mekkora indulati gyúanyag halmozódott föl tudatában, és mekkora önerő kell ahhoz, hogy ne tomboljon, ne üvöltözzön, ne rohanjon oda egykori, elvett házához… Nem. János ül az árokparton, hosszan, mozdulatlan.
Oldalt talicska nyikorog, jön a szemközti Szomszéd. Ahogy közeledik, visszafelé mondja.

Szomszéd
Igen! A János az! Csakugyan a János! (megáll mellette) Megjöttél, János?

János (nem mozdul)
Láthatod. Megjöttem.

Szomszéd
Fel sem állsz, hogy megöleljelek, hogy kezet fogjunk?

János
Ülj ide, ha akarsz valamit.

Szomszéd (János mellé tolja a talicskát, ráül)
Voltál odaát?

János
Nem voltam.

Szomszéd
Mit csinálsz itt?

János
Nézem a házunkat.

_{Lezsák Sándor (1949) író, költő, tanár. Az Országgyűlés alelnöke.}