Szente B. Levente
Amikor a költők
Szőcs Géza emlékére
a költők
ha elbeszélték az istenek viselt dolgait
egymásnak esnek
úgy támasztják meg egymást
mint máglyában a derék fák
égnek-földnek szálegyenest
a költők
ekkor már nem is költők lesznek
hanem tűzbe néző öreg csillagok
mert fő a mértani arányosság – mondják
és nevetnek
a költők
nem hódolnak és nem lesznek lobogók többé
nem élik újra a világ éden előtti történetét
mi végre mindez – kérdezik az emberek
avagy őrzőink lettek-e ők kik szerelemmel szerettek
de a költők
már csak egymásnak felelnek
szelíd kérdésekkel elköszönnek
Elfeledett
(egy rossz emlék-érzés takarásában, eredménytelenül)
mivé lettél
amikor tóvá tettél
sivár fekete érc-sötét
csend ül bennem – öröklét
minden halált érzékelek
egyre kevesebbek leszünk
fény-árnyék levegő-földek
mint a hőmérséklet
lappang-e benned alamizsna
álom-átok – meg sem kérdezem
szemeiden át vakon kilátok
tükörképből üvölt – kiáltok
belém marnak recsegő-locsogó suttogások
hideg haltestek a szó-emlékek
áramütések
Vallomások a Sárgaház folyosóján
(lapszéljegyzet)
rút dalnoka
kimért rideg ész ellen –
múzsák felemás csókja
szédített el
ahogy szerelembe estem
olyan lettem
mint a befejezetlen ver
hiányosságában kiteljesedett vég
eszeveszett forróvérű rém
szájpiros szívemet megdobogtatta
minden betűszálka-szótag-hangod
hogy egyre közelebb kerültem hozzád
megéreztem a befogadást
mert nincsen tovább
akkor még egyetlen tükörszilánk védett
amikor belenéztél csak te tudtad
rajtam kívül bennem mit láttál
Szente B. Levente (1972) költő, újságíró. Legutóbbi verseskötete: Csillagtitok (2019).