Lukács László

Áldott húsvét ünnepe

Így nevezte a keresztények legnagyobb ünnepét Illyés István csíki székely születésű, esztergomi főegyházmegyés pap, egyházi író, választott püspök 1691-ből ránk maradt prédikációjában: „Amely lélek valóban szereti az Üdvözítő Jézust, s minden reménségét benne helyezteti, nem tart nagyobb és gyönyörűségesb napot annál, mely a Krisztus feltámadását hirdeti, azaz az áldott húsvét ünnepét, melyben a Krisztus feltámadását nemcsak a templomban hirdetik, hanem az utcákon is éneklik, a szívekben forgatják a hívek, mert a Krisztus feltámadásával nemcsak magának él, hanem az ő híveinek is, hogy azokat oltalmazza, igazgassa és végezetre az örök boldogságnak dicsőséges koronájával feltisztelje.” (Szigethy 2013, 64.) A húsvét mozgó ünnep, minden esztendőben más időpontra esik: a tavaszi napéjegyenlőséget, március 21-ét követő holdtölte utáni vasárnapon tartjuk, legkorábban március 22-én, legkésőbb április 25-én. Húsvétkor ér véget a nagyünnepet előkészítő negyvennapos nagyböjt, a húsételektől való tartózkodás. Innen származik az ünnep magyar elnevezése, amely a farsangot lezáró húshagyókedd ellenpontját jelöli. Húsvéthoz számos népszokás kapcsolódik, egy részük egyházi eredetű, elterjedésük időben és térben messze követhető.