Nagy Gábor

Sublót

A konyhában vendég volt csak a férfi,
bagózhatott s a padlóra sercinthetett,
Öregpapa időről időre tett a tűzre
a sparhet melletti fáskosárból,
dologról döntést az asszonyok hoztak,
vészhelyzetben is ők kaptak észbe,
ha a téeszcsé vagy a tanács packázott,
hivatalos iratokért ők túrták föl
a sublót feneketlen fiókjait.

---

Piros Lada

A falu tékozló fia, apám,
a városba szakadt bonviván
begördül a vadonatúj piros
1500-as Ladával, család–szomszédság
összecsődül, kelttészta karok fonódnak
a kerítéslécekre, karimás kalapok
bukkannak elő innen is, onnan is,
a kíváncsiság fűzfagéva taplógombái,
szemlélődve is élősködők.
Jaj, mire lesz ez még, fiam,
sopánkodik nagyanyám, a rivaldafényben
topogva, gyönyörködjön, szégyenkezzen-e
apám kipirult büszkeségén.

---

Budi

Nem értettem anyámat, miért óv
az udvari buditól, van már új
fürdőszoba, angol vécé!, Öregmama
letorkolta, nem kő kényeskedni,
a nyikorgó ajtajú fatákolmány
lenyűgözött a deszkarések
villanófényeivel, varázsdobozba
ülve hogy is zavarna a szarszag,
ragadozó lesből, bámulom, hogyan
pipiskedik, színeit szertehintve
hogyan kelleti magát a nyár.

---

Favágító

A favágítón gubbasztott dédpapa,
közönyös tuskógomba, megtorpantam,
bár nagymama szalajtott, ládd meg
a tölgyfatuskón üdögel, Öregpapa
foglalatossága volt a fafaragás:
csúzli, puska, most éppen
fűzfasípért rohantam hozzá,
úgy ült ott, eggyé válva tuskóval,
telekkel, beláthatatlan szemhatárral,
hogy csak odakuporodni lehetett hozzá,
oldalának dőlni, akár egy pulikölyök,
elfészkelődni meleg istállószagában.

Dancs és Gógán

Tízfokos lejtő hajtűkanyarral, s a Dancs
szédülete után a roppant emelkedő,
a Gógán, ahová egykor anyám is,
vállvetve a többi utassal, tolta,
taszigálta föl a kásás hóban az Ikaruszt,
csak ezt a kettőt vigyázzátok!, kántálta
nagymama minden búcsúzáskor,
kendőjéhez emelt kézzel kémlelve,
ahogy kikanyarodunk a faluból.

_{Nagy Gábor (1972) költő, irodalomtörténész. A Hitel kritika- és prózarovatának szerkesztője.}